Tartalmas, kedves és igencsak önreflektív szakmai napot élhettek át mindazok, aki eljöttek, hogy tanuljanak, beszélgessenek, (ki)kapcsolódjanak a 15 éves ICF jubileumi konferenciáján. Hogyan támogassuk ügyfeleinket döntések, veszteségek és egyáltalán: folyamatos változások idején? Miképpen nézzünk szembe coachként saját elakadásainkkal, gátjainkkal? Lehet-e fájdalommentes egy transzformáció? Hogyan lehetünk jobb coachok és jobb emberek? Sebekről, sebezhetőségről, gyógyulásról, terekről, mesterséges intelligenciáról és felelősségről egyaránt szó esett az „Ami megmarad – ami születik” című, november 7-i rendezvényen, a Telekom Székházban. S persze pezsgőztünk is!
Hogy mit remélek a mai naptól? Alacsony vérnyomást! – válaszolta két rohanás között az idei ICF konferencia egyik szervezője a nyitás előtt néhány perccel. Az izgalom természetesen érthető, de a szervezőcsapat fél éve lelkesen és átgondoltan dolgozott azon, hogy az immár 15 esztendős szakmai szervezet ez évi fórumán minden profin és a terveknek megfelelően alakuljon. Nagyon sok gondolkodás és megfeszített, tempós munka állt a mögött a nyugalom mögött, amelyet Király Olívia PCC, a szervező csapat vezetője érzett a konferencia reggelén. „Csodálatos lesz ez a nap, mert remek csapat van itt. Nagyon sokat dolgoztunk, minden flottul ment az előkészületek során. Úgyhogy nem izgulok. Nagyon jó energiák vannak itt máris!” – mondta néhány perccel a regisztráció kezdete előtt.
Élesített identitások
Mintegy kétszázan érkeztek. Volt, aki anyasági szabadságából szakadt ki e napra: „egy multinál projektmenedzserként és belső coachként dolgoztam a szülés előtt. Fél éve otthon vagyok a babával, és a mostani homályban szeretném újra az identitásomat kiélesíteni. Emellett az is nagyon érdekel, hogyan lehetne a mesterséges intelligencia témájában elmerülni, és ezt hasznosítani a coachingban” – sorolta az egyik résztvevő. Mások a kollégáik előadását jöttek meghallgatni. A programban jelzett veszteségfeldolgozás téma is sokakat megszólított. Az egyik résztvevő elmondta: ő amellett, hogy coach, meseterapeuta is, és örömmel tapasztalta, hogy e terület is köthető az üzleti coachinghoz: „azt látom, hogy van egy nyitottság ebbe az irányba a szakma oldaláról, és ebből azt érzékelem, hogy nekem olyan tudás van a birtokomban, ami hozzáadott értéket képvisel”.
Az esemény Zilahi Angéla PCC, az ICF Magyar Tagozat elnöke köszöntőjével kezdődött. Visszaemlékezett 15 évvel ezelőtti világunkra, amelyben a coachokat minimum boszorkányoknak, jó esetben varázslóknak bélyegezték. Sok időbe és munkába telt eljutni odáig, hogy ma már sok egykori ügyfél fogalmazza meg, milyen jó lett volna, ha még korábban lehetett volna coacha – valahogy úgy, mint ahogyan Mézgáné Paula nosztalgiázott a Hufnágel Pisti jelentette elszalasztott lehetőségen. Szóba került a mesterséges intelligencia határa, s ennek kapcsán a coach érzelmei, értékei, amelyek révén e szakma képviselőit sosem fogja tudni nélkülözhetővé tenni a mégoly fejlett algoritmus sem. E hivatást csak küldetéstudatból lehet jól működtetni, csak így tudunk szívből, alázattal az ügyfél felé fordulni – hangzott el.
Az ICF regionális igazgatója is köszöntötte a megjelenteket. Malcolm Fiellies PCC az átkeretezés fontosságáról szólt. Dél-afrikaiként, emlékeztetett, a kilencvenes években az állam, a kormány határozta meg azt is, hogy valaki fehérnek vagy feketének számít. Ellentétben szüleivel és testvéreivel ő nem kapott ilyen meghatározást. Valamiért azt írták a neve mellé: undefined. Első reakciója a szomorúság volt: hát nem része a családjának? Aztán ráébredt: neki saját magát kell meghatároznia. Coachként is meg kell határoznunk magunkat, figyelmeztetett. Időről időre. Átkeretezni élményeinket, feladatainkat, szakmánkat. Mi a hozzájárulásunk a szakma hírnevéhez? Ezekben segít a kapcsolódás az ICF-hez, vélte Malcolm Fiellies.
Mesék, metaforák, megoldások
Ezt követően a műsorvezetők, Király Olívia PCC és Sebők András ACC a nyitóelőadót konferálták fel. A keresztút, a pajzs és a küszöb című előadásában Horváth Tünde MCC arról beszélt, miképpen lehet behozni a legendák, mesék világát a szervezetfejlesztésbe, és ez a fajta szimbolikus gondolkodás hogyan tudja támogatni a szervezeteket és a coaching folyamatokat. A transzformációról szóló előadás három metafora kibontására épült.
Az első a keresztút volt. Ez az a pont, ahol döntést kell hozni. Ilyenkor az ügyfélben olyan kérdések fogalmazódnak meg, mint hogy képes lesz-e azon az úton menni, amerre szeretne? Milyen következményekkel járhat a döntése? Itt a csapdát az életre szóló elköteleződés gondolata jelenti: sokak számára ez annyira félelmetesnek tűnik, hogy inkább meg sem hozzák a döntést. A görög mitológiában Hekaté személyét lehet ide kapcsolni, ő a varázslás, a sötétség és az éjszaka istennője. Szimbolikája: amikor döntést hozunk, a sötétben indulunk el, nem lehet tudni, jó volt-e a választás. A keresztútnál ugyanakkor jellemzően áll is valaki: öregasszony rőzsével, bölcs öregember, vagy egy róka. Ők áldozatot kérnek, várnak, de tanácsot is adnak. Döntéshelyzetben lévő ügyfél esetében célszerű a tér és az idő gondolati kitágítása, egyfajta tágasságérzés biztosítása.
A második szimbólum a pajzs volt, amely belső történéseinktől véd minket. Coachként, ügyfélként egyaránt roppant kreatívak vagyunk abban, mivel és hogyan védjük magunkat – emlékeztetett Tünde. Nagyfokú belső ellenállás aktiválódásakor jó tudni, hogy nem feltétlenül arról van szó, hogy valamit nem akar az ember. Nem: ilyenkor szorongás rejtőzik a mélyben, s ez aktiválja a pajzsot. A belső késztetést egy szorongás miatt letiltjuk.
Ám az emberek jellemzően nem a változásnak állnak ellen – tapasztalhatjuk coachként –, sokkal inkább azon potenciális veszteségek ellen ágállnak, amelyek a változással járhatnak: státuszt, befolyást, pénzt, szeretetet, lojalitást egyaránt el lehet veszíteni a transzformáció során. Viszont érdemes látni, hogy a veszteség valami újnak teremthet helyet. Medúza a görög mitológia szerint csak olyan pajzs segítségével ölhető meg, amelynek tükör a borítása. Ahhoz, hogy legyőzzük, tükörbe kell nézni.
A harmadik metafora a küszöb volt. Abban is nagyon kreatívak vagyunk, hogyan ne lépjük át – itt is azt kell látni, hogy a belépéssel el is engedünk dolgokat, miközben helyet teremtünk valami másnak. Ide például a mesebeli Meztelen a király! – mondat kapcsolható. Az igazság kimondása után egy pillanatra mozdulatlanság áll be, ezután tör csak ki a nevetés. A küszöb átlépésekor is adódik ilyen pillanat – ez jellemzően része az utána következő transzformációnak. Ilyen „mozdulatlan” időszakhoz sokszor a sebezhetőség felvállalása, az érzelmek megmutatása tud kapcsolódni.
Mindhárom metaforának része egyfajta feszítő polaritás – hívta fel a figyelmet Tünde. A keresztút előre és mélyre egyaránt visz; a pajzs vágni és gyógyítani is segít; a küszöb átlépését pedig megelőzi a mozdulatlanság. Minderre coachként célszerű tudatosan rálátnunk, hiszen ezek elválaszthatatlanok egymástól.
„Nincs annál nemesebb feladat a coachingban, mint egy transzformáción végig kísérni ügyfelünket. Ilyenkor nem csupán megváltozunk, vagy megváltoztatunk valamit, hanem valamivé válunk, ami több és gazdagabb, mint korábbi énünk volt. Mindez nincs anélkül, hogy az ismeretlenbe be ne lépnénk. Mivel az ismeretlennel dolgozunk, a coach és az ügyfél között talán csak annyi a különbség, hogy mi, coachok jól ismerjük a keresztutak csapdáit, meg tudjuk nevezni a védőpajzsok trükkjeit, és a küszöbhöz érve nagyon éberen teszünk meg mindent, hogy ügyfelünk biztonsággal tudjon átlépni rajta – egyedül” – állítja Horváth Tünde.
Ami megmaradt
A nyitóelőadást követően három blokkban zajlottak a workshopok.
Az „Ami megmarad – ami stabilan tart” címűben három téma közül választhattak a résztvevők. Az első teremben Guseo Rita PCC Veszteségeink: A változás fájdalma című előadásában újradefiniálta a változás fogalmát, és gyakorlati támpontokat adott a gyászfeldolgozáshoz. Elgyászolni nemcsak személyeket, de megvalósulatlan vágyakat, szeretett élethelyzeteket is lehet. Sőt, kell is. Ebben nem segítenek a gyerekkorból sokszor megkapott, az érzelmek elnyomását támogató téves üzenetek, de a segítségnek szánt közhelyek sem. A gyógyulás útja hosszú és fájdalmas, ám bejárható. S már csak annál is inkább érdemes elindulni rajta, mert az idő önmagában – a közvélekedéssel ellentétben – nem ad gyógyírt. Csak akkor, ha közben tudatosan törekszünk a veszteség feldolgozására. Hogyan támogassuk jól ügyfeleinket a veszteségek feldolgozásában? E kérdésre kaptak választ a résztvevők.
Juhász Erika PCC, ACTC Kihívások között. Coach kompetenciák a VUCA/BANI világban című workshopjának kiindulópontja az volt, hogy az elmúlt években nagymértékben megváltozott a világról alkotott képünk. A turbulens, szorongást keltő, kiszámíthatatlan jelzőket használjuk a környezetünk leírására. Sorra születnek az elméletek is, hogyan kellene működni az eredményességhez, a hatékonysághoz. VUCA, BANI és a kapcsolódó betűszavak markáns jellemzőkkel írják le mindezt. De hogyan tekintsünk az ICF coach kompetenciákra ennek fényében? A workshopban azt vizsgálták meg a résztvevők, felfedezhető-e kapcsolat a különböző „future-fit” kompetenciák és az ICF coach kompetenciák között, egy önreflexiós feladaton keresztül pedig ki-ki ránézhetett saját kompetenciáira is.
Kompetenciafejlesztés sportcipőben – e címet viselte Viniczai Andrea programja, amelynek kiindulópontja az volt, mennyi energiát fordítunk arra mi, coachok, hogy fejlesszük a hivatásunkhoz szükséges kompetenciákat. De tudunk-e tanulni saját magunktól? Mi történik velünk akkor, ha a szakemberek biztosította tantermi körülményeket erdei ösvényre cseréljük? Vajon milyen tudással gazdagodhatunk, ha sportcipőt húzva éljük meg a „nemtudás” élményét? Hogyan fejleszthetjük a tudatos jelenlétet és a magabiztos eszköztelenséget a sport által? Ezekre a nagyon izgalmas kérdésekre kaptak választ az e workshopot választók.
Ahogy fejlődtünk
A második blokk az „Ahogy fejlődünk – ami kimozdít és elindít” címet kapta. Ebben Szabó Gabi MCC Kapcsolatok összegyűrődése – és kisimításának lehetőségei a team coachingban című programja az erős, összetartó közösségekről és a támogató kapcsolatokról szólt. Van, hogy kapcsolati zavarok, nehéz érzelmek jelennek meg egy csapatban: a csoporttagok a sérelmeket tovább viszik, és minden neheztelés hozzáadódik az előzőhöz. Ha pedig nincs feldolgozva, „rövidzárlatot” okozhat. A workshopon három eseten keresztül ismerhették meg a résztvevők, hogyan lehet megoldani az ilyen team coaching helyzeteket, és miképpen tudnak kisimulni az emberek, kapcsolatok.
Nagy-Józsa Dorka PCC a mesterséges intelligenciáról tartott workshopot Ne a munkádat féltsd tőle, használd ésszel! címmel. Már egy év eltelt azóta, hogy a generatív AI berobbantotta a világpiacot. De tegyük a szívünkre a kezünket, megtanultuk azóta használni? Értjük, hogy mire jó? Kihasználtuk a benne rejlő lehetőségeket? Ha coaching üzletet építünk, és eltelik egy munkanapunk úgy, hogy nem kellett, valamit még biztos csinálhatnánk jobban – állítja Dorka. Ahogy a hozzáértők mondják, ami 1882-től az áram, az 2023-tól a mesterséges intelligencia. Nem fogunk tudni nélküle élni. A workshop az okos használat mikéntjével ismertette meg a hallgatóságot.
Coach identitásunk, eszköztárunk legfontosabb része – e címet viselte Friedewald Zita PCC és Görözdi-Nagy Eszter PCC programja. Ennek során a résztvevőkkel együtt annak jártak utána, ki, milyen háttérrel érkezett a szakmába, milyen tudásra, tapasztalatra támaszkodhat. Miképpen tesz ez minket egyedivé? Hol van a felelősségünk abban, hogy annak mutassuk magunkat, akik vagyunk? Hogyan tudjuk ezt az identitásunk erősítésére, építésére használni, miképpen függ ez össze az egyéni és a szakmai felelősségünkkel? E kérdésekre segített válaszokat találni a workshop.
Ami született
A harmadik blokk címe „Ami születik – ami újként beépül, kialakul” volt. Ebben szintén három program közül választhattak az érdeklődők.
Az „Öko” gondolkodásmód születése a coachingban címűben Tegyi Enikő MCC és Schieszler Tamás MCC a tudatosság szintjeinek evolúcióját mutatták be. Az öko-szemlélet ebben a megközelítésben közösségben, kooperációban és ko-kreációban történő gondolkodást jelent: a tágabb társadalmi és természeti „nagy egészet” szolgáljuk, és ebben megtaláljuk egyéni életünk valódi értelmét. A workshop során azt mutatták be az előadók, hogyan bomolhat ki konkrét témákból (időgazdálkodás, delegálás) az ügyfél egész értékvilágának és kapcsolatrendszerének transzformációja: hogyan haladhat az ügyfél a kontrolltól, megfeleléstől a belső autonómia, majd mások jóllétének aktív támogatása felé.
Németh Bite Barbara MCC Lássuk meg a lényeget! Narráljunk tisztábban! című workshopján egy védikus alapvetésre építette rá a Gestalt polaritás elméletét. Ennek apropóján olyan kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők, mint: Saját hiedelmeink alaposan megdolgozottak? Az ügyfelet mint teljes embert tekintve látod-e a lényeges részt az egészben? Mennyire vagy számára tiszta tükör? A spirituális háttér és az elhangzottak gyakorlatba ültetésének ismertetése hasznos, alkalmazható coaching tudást nyújtott a résztvevőknek.
Dr. Ládonyi Zsuzsanna Coach kompetenciák jövőszorongás idején című, eredetileg Göntér Mónika PCC-vel közös programjukban a klímaszorongást fókuszba állítva gyűjtött össze dilemmákat, mutatott be megoldási lehetőségeket, kínált fogódzókat. Vezetőkkel, fiatalokkal és segítő szakemberekkel készített interjúik tanulságaira, szakirodalmi kutatásokra, valamint Jem Bendell 4R keretrendszerére alapozva járta körül azokat a kompetenciákat, amelyek révén nyugalomban tekinthetünk a jövő felé, és ráláthatunk arra, hogy a félelem helyett miképpen jelenthetnek motivációt a cselekvésre az olyan alapvető értékek, mint a szeretet vagy az együttérzés.
Sztorik és torták
A szakmai blokkokat díjátadó követte. Az Elnöki Díjat Szabó Gabi MCC, Az Év ICF Coacha díjat Rising Star kategóriában Berkecz Mariann, Seasoned Star kategóriában pedig Vargyas Miklós PCC vehette át. A Social Impact Award díjazottja a MagNet Közösségi Bank lett, melyet Molnár Csaba közösségfejlesztési igazgató képviselt.
Az utolsó hivatalos programpont egy kerekasztal-beszélgetés volt, amelyben az ICF Magyar Tagozatának elnökei – Komócsin Laura MCC, Hegedűs Dóra MCC, Németh Bite Barbara MCC, Chrenóczy-Nagy Judit PCC, ACTC, Csetneki Csaba PCC, ACTC, Kákonyi Anett MCC, és Zilahi Angéla PCC vettek részt. Kosztolánczy Gábor PCC, ACTC Alelnök vezetésével felidézték az alapítás óta eltelt 15 év kiemelkedőbb eseményeit, kihívásait; a számos nemzetközi díjat, amelyet a rendkívül dinamikusan és óriási lelkesedéssel menedzselt szervezet az elmúlt másfél évtized során elnyert. Szóba került az első szakmai konferencia megszervezése, a CSR vonal elindítása, a taglétszám bővülése, és a szakmai rendezvények évről évre bővülő sora. A visszaemlékezős-sztorizós beszélgetést tombola, majd tortás-pezsgős ünneplés zárta.
Sokan, sokáig maradtak nosztalgiázni, beszélgetni, kapcsolódni. Nem egy résztvevő aznap kora hajnalban, vidékről indult, hogy itt lehessen. Egyikük így foglalta össze az eseménnyel kapcsolatos érzéseit, gondolatait: „Kőszegről érkeztem. Azzal a céllal, hogy szakmai feltöltődést, inspirációkat, ötleteket, eszközöket kapjak. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy a konferencia címét se néztem meg. Ha ICF-es szakmai rendezvény, akkor itt a helyem! A döntésemet, hogy jövök, azért ma hajnalban az autóban a ködben Kőszegről indulva megkérdőjeleztem. Aztán még egyszer, Őrmezőnél a dugóban. De nem kellett több, mint az első előadás, és annak a közepénél már tudtam, hogy jó ötlet volt eljönni. Azt hiszem, fontos, hogy tegyünk azért, hogy ilyen jellegű rendezvényeken saját magunkat is megkérdőjelezzük, hogy mélyre menjünk, elgondolkodjunk saját veszteségeinkről, saját küszöbjeinkről, s közben jófajta kapcsolódásokat élhessünk meg a szünetekben. És én ezt kaptam ettől a konferenciától. Köszönöm.”
Kovács Ágnes Lilla ACC
