Sokan, sokszor, sokféleképpen értelmezték, értelmezik. Számomra a coaching nem csupán szakma, sokkal inkább életforma, működési rendszer. A szükséges iránytű a mindennapok forgatagában, hogy ne veszítsük szem elől a célt: önmagunkat, önmagunk fejlődését/ fejlesztését, amely nem csak saját magunk, hanem a környezetünk javára is válhat.

14 éve multinacionális szférában dolgozom, ahol volt szerencsém stratégiai feladatokat végezni, olyan kihívásokat feloldani, mint a változás kezelés, reziliencia, időgazdálkodás. Különböző beosztásokban támogathattam a kollégák fejlődési útjait, szerepekben való kiteljesedésüket, elakadásaik megdolgozását. A coaching szakma iránti tudatos érdeklődésem coachee-ként kezdődött, amikor megélhettem, mennyire felszabadító érzés megismerni önmagam és vágyat éreztem, hogy ebben részesíthessek másokat. Ez pedig azóta folyamatosan csak erősödik.

Nagy ajándéknak élem meg, hogy részese lehetek olyan folyamatoknak, akár egyénekkel, akár csapatokkal, amikor a másik fél megtalálja magában a válaszokat a kérdéseire, amikor megérzi, hogy maga irányítja az életét, amikor eloszlatja a benne lévő ködöt és amikor a csapatok közösen elérik a folyamathoz kitűzött célt.