Kállay Natália tartotta idén az első MAP (Master Approach Program) workshopot – az aktív hallgatással a középpontban. Natália MCC szinten minősített coach, de nem tartja magát mesternek abban az értelemben, ahogy az általa nagyon szeretett japán kultúrában használják ezt a szót valakire: aki munkáját tökéletesen végzi. Inkább abban hisz – a japán analógiánál maradva –, hogy shokuninként dolgozik: minden nap igyekszik, hogy legalább olyan jó legyen benne, mint előző nap volt. Komolyan veszi, amit csinál. Időről időre kitartással és akár kicsi kíméletlenséggel is visszamegy az alapokhoz és megvizsgálja a mindennapi gyakorlatát. Végül, és nem utolsó sorban amellett, hogy próbál folyamatosan jobbá válni, figyel önmagára és igyekszik észrevenni, amikor nem szenvedéllyel dolgozik, nem élvezi, amit csinál. Megszívelendő gondolatok.
Hallgatás témájú workshop? Mi sem természetesebb, hogy egy egyperces csenddel érkeztünk meg, mielőtt belevágtunk volna a munkába. Ezt Dixit képkártyák követték, amik segítségével meghatároztuk, hogy hogyan s miként fogunk tudni mosolyogva távozni a workshop végén. Valamiért már ez a gyakorlat is annyira betalált, Natália lehengerlő stílusával, lazaságával párosítva 10 perc után egészen mélyenszántó gondolatokat hívott elő belőlem.
Ami a szakmázást illeti… Natália 3 jól elkülöníthető részre tagolta a workshopot.
Az elsőben arról beszélgettünk, hogy mi kell ahhoz, hogy jól tudjunk hallgatni. Előkerült…
…a multitasking, avagy több csatornán keresztüli, nyitott figyelem. Hiszen egy coach nem egy, de legalább 10 felé figyel, mikor egy ügyféllel beszélget: arra, hogy mit mond – a szája, a szeme, a testtartása; mikor vesz levegőt, változik-e bármi a beszédének minőségében pl. a sebessége, hangereje, vagy éppen hirtelen csendben van-e a másik fél.
…a miniszoknyaszabály. Egy-egy interakciónk coachként legyen olyan, mint a jó miniszoknya: kellően rövid, hogy felkeltse az érdeklődést, de ne túl rövid, mert az zavarhoz vezethet.
…és Buddha. Neki tulajdonítják a mondást, hogy „amikor a szád nyitva van, nem tanulsz”. Emlékezzünk erre, amikor az ülésen ülünk/állunk/sétálunk: amíg mi beszélünk, nem az ügyfél beszél, vagyis csak olyan dolgokat ismétlünk, amit már mi magunk ismerünk.
A második részben az aktív hallgatás nevű kompetencia leírását és PCC markereit tekintettük át, értelmeztük, vitatkoztunk róluk és levontuk a saját következtetéseinket. Például azt, hogy kísérletezzünk bátran, de ugyanolyan bátran engedjük el az eszközeinket, meglátásainkat, zsenialitásunkat, ötleteinket, kérdéseinket. Fontos, hogy mindig kétkedéssel kezeljük saját megértéseinket egy másik ember valóságáról. Meglepő felismeréssel szolgált számomra az a megállapítás is, hogy az aktív, értő figyelem eszközei: a hallgatás, az átfogalmazás, a kérdés, a megmondás stb. valójában egyenértékű eszközök; és minden coach az általa követett módszertan, hit, tapasztalat és meggyőződés alapján fogja megválogatni, hogy melyiket használja az ügyfele érdekében, de nehéz lenne biztosan meghatározni, hogy melyik szolgálja jobban az ügyfelek érdekeit.
A workshop harmadik részében egy önként jelentkezővel demo coachingot mutatott be Natália – mesterien. Az ügyfél az ülés végén láthatóan – és bevallottan – jó érzésekkel távozott, mi pedig különleges élményben részesültünk: átbeszélhettünk egy teljes ülést közösen – az ügyféllel és a coachcsal, megkérdezhettük, amit nem értettünk, és kimondhattuk, amit láttunk, gondoltunk, éreztünk. Elemezhettük, hogy mi tette lehetővé a fordulópontok, különleges pillanatok megtörténését. Összegyűjthettük az ügyfél erősségeit, amik segíteni fogják az útján. Nekem az volt a legizgalmasabb felfedezés ebben a szakaszban, hogy milyen szerepe van magának a coachnak is az ügyfél témájának megtalálásában. De ezt most már nem árulom el, gyertek el legközelebb, és talán megtudjátok!
