Kellemes meglepetésként ért, hogy ezt még a spanyol nyelvű lovas coaching szakirodalomban is tudják. Talia Soldevila Nightingale így ír erről El Maestro Equino című könyvében (p. 36.): „A coach szó az észak-magyarországi Kocs falu nevéből ered. Corvin Mátyás király uralkodása alatt a XV. században e falu kézművesei acél felfüggesztésű szekeret fejlesztettek ki, melyet kocsi szekérnek neveztek. E szekér gyorsan híres lett, kényelmessége és stabilitása révén egész Európában elterjedt és idővel a Kocs elnevezésből alakult ki a coach.” (…) „(A kocsis) feladata volt a kocsit húzó lovak irányítása és vezetése hangsegítséggel, gyeplővel és hosszú ostorral. A coaching értelme igen hasonló (az ostort kivéve!): az ügyfél kísérése a folyamatban, amíg a célját el nem éri. Az ICF definíciója szerint a coaching a kliensekkel való együttműködés kreatív és gondolkodást serkentő folyamatban, ami arra inspirálja őket, hogy maximalizálják személyes és szakmai képességeiket.”
Ha a kocsi „nyomvonalán” elindulunk visszafelé a hazai lovas szakirodalomban, igen érdekes utalásokat találhatunk. Pettkó-Szandtner Tibor Magyar Királyi Méneskari őrnagy és lótenyésztési főfelügyelő, a Bábolnai Ménes későbbi parancsnoka, 1931-ben megjelent A Magyar Kocsizás című könyvében, ahol felfedezhetjük a kocsi szó legkorábbi előfordulását is, egy 1267 évi oklevélben: „”Ad nos properare debeas apparatibus bellicis super totidem cochy ingalibus vehendis et bene vasatis.”…”Magyarul: Hozzánk kell sietned ugyanannyi hadi fölszereléssel jól megvasalt igás kocsikon.”
Pettkó-Szandtner Tibor megemlíti a kocsi szó előfordulását II. Lajos 1523 évi decretumának XX. cikkelyében is: „Et quod nobiles unius sesseionis, per singula capita pariter insurgere, et advenire teneantur: § 1. Et non in Kocsi (prout plerique solent) sed exercituantium more, vel equites, vel pedites, út pugnare possint, venire sint obligati.” „És, hogy az egytelkes nemeseknek szintén fejenként kell felkelniök és kivonulniok. § 1. És nem kocsin (mint többen megszokták), hanem hogy harcolhassanak táborozók módjára, vagy lóháton, vagy gyalog kötelesek kivonulni.”
A törvény tartalmából kitűnik, hogy a kocsi ekkortájt már igen elterjedt lehetett, ha kényelmességi okokból még az egytelkes nemesek is ezzel vonultak hadba és e szokás visszaszorítására királyi dekrétumot kellett kiadni.
A többi európai nyelvben a kocsi szó származékai csak később, a XVI. sz. második felétől fordulnak elő. A szó értelme később tovább bővült a támogató, kísérő, majd az edző értelemmel, a történet legújabb kori részét pedig már ismerjük.
Számomra annak felfedezése, hogy a lovakat hatásosan vonhatjuk be a coaching folyamatba, tulajdonképpen a kezdetekhez való visszatérést jelenti, csak reciprok értelemben: régen az ember teljes mértékben irányította a lovat, de ha jobban odafigyelünk – értő figyelemmel – akkor észrevehetjük, hogy a lónak is rengeteg mondanivalója van felénk, amit előnyünkre használhatunk.
Ezáltal a lovas coaching során – bár kocsi nélkül -, de a ló is előremozdítást ad vissza az embernek: viselkedésével, magatartásbeli válaszaival új ötletekhez, bevillanó felismerésekhez vezeti a coacheet.
Tehát végső soron, az előrejutás értelmében nem is olyan nagy a bevezetőben említett elhallásból adódó különbség.
Kovács Judit
Irodalmi hivatkozások:
(1) Talia Soldevila Nightingale: El Maestro Equino, 2010 (p. 36)
(2) Pettkó-Szandtner Tibor: A Magyar Kocsizás (1931) (p. 150-151)
Kép: Bábolnai arab kanca négyesfogat a budapesti ügetőpályán 1937-ben, a fogatot Pettkó-Szandtner Tibor hajtja. (forrás: Dr. Hecker Walter: A Bábolnai Arab Ménes, ISG Verlag, 1994)
