1. Túl sok célt tűzünk ki, konkrétabban, hagyjuk, hogy az ügyfél túl sok célt tűzzön ki magának a coaching folyamatra. Ennek sok oka lehet. Az egyik a kezdő coach azon gondolata, hogy akkor ha többet is kitűzünk, legalább eggyel biztosan haladni fog és az már siker. De a tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal sikeresebbek azok a coachingfolyamatok, ahol 1, 2, legfeljebb 3 céllal dolgoznak a folyamatban, mint ahol 10-zel. Ebben az esetben ugyanis ágyúval lőve sokkal jobb lesz a találati arány, mint golyószóróval. Túl sok cél esetén elforgácsolódnak az erőforrsok, fókuszvesztéshez vezethet. Mit tehetünk a hiba elkerülésére? A fázis zárásaként rögzítsük a célokat írásban és ne engedjük, hogy 3-nál tovább menjen a sorszámkiosztás!
2. Nem elég attraktív a kitűzött cél a coacheenak. Ennek lehet egyik oka, hogy “szájába adták”, azaz a vezetője célja ez igazából, nem az övé. Hogyan jön rá erre a tapasztalt coach? Erre van a klasszikus “csillogó szem teszt”. Ha a coacheenak nem csillog a szeme, amikor a célról beszél, akkor nem találtuk meg az igazit. Mit kell tennünk? Tovább kell kutakodnunk, mert ha nem elég attraktív a cél, akkor ez az alkalmazás fázisban fogja megbosszulni magát. Nem lesz elég motivált a megvalósításban, lemondogatja majd a coaching üléseket, időhiányra fog hivatkozni a meg nem valósított akciótervvel kapcsolatban.
3. Nem mérhető, túl általános a cél. Ezt is gyakran elkövetik a kezdő coachok. Azt hiszik, ha általánosan megfogalmazott a cél, akkor kevésbé lesz számonkérhető, jobban bele lehet magyarázni a sikert, de tévednek. Minél márhetőbb, specifikusabb a cél, annál fókuszáltabb és ezáltal sikeresebb is lesz. Milyen frusztráló is mindkét fél számára, ha dolgoznak 3-6 hónapot és nem tudják megmondani, hogy eléték-e a célt… Ezért ha egy ügyfél úgy kezdi, hogy az a célja, hogy jobb vezető legyen, akkor ne lépjünk tovább az Alternatívák fázisra, hanem szánjunk még egy kis időt a specifikálásra, mérhető cél megfogalmazására.
4. Nem reális cél. Ugyan jól hangzik a Queen klasszikus dalszövege, hogy “You can be anything you want to be…” és ezzel általában én is azonosulok, de mindenképp érdemes beiktatni a célkijelölési fázisba egy “Reality check”-et. Állhat ez abból, hogy magát az ügyfelet megkérdezzük reális-e a cél, vagy benchmarkokhoz való hasonlításból, szakértők bevonásával, vagy bármi más módon, de ne hagyjuk ki. Ha tehát 60 éves ügyfelünk szeretne űrhajós, vagy balerína lenni, álljunk meg egy pillanatra.
5. Klasszikus hiba lehet az is, hogy nem tűzünk ki határidőt. Itt is a kezdő coach azzal álltatja magát, hogy az jó, ha nincs határidő, mert akkor nincs időnyomás, egyszer csak eléri az ügyfél a célt, vagy ad abszurdum, legalább jó sokáig tart a coaching folyamat… Egy etikus coach, aki szereti a munkáját sosem tesz ilyet. Márcsak azért sem, mert nekünk sokkal nagyobb sikerélmény az, hogy elérte az ügyfelünk a célját, mint az, hogy jó sokáig tartson és még többet számlázhassunk. Az etikus coach hozzállás kifizetődő, hiszen jó hírét kelti majd a coahnak, azaz nem annál az egy ügyfelénél, de mindenképp megtérül majd a tisztességessége.
Gondolom a tapasztalt coach olvasók közül még senki nem is hallott hasonló hibákról, el pedig biztosan nem követte, de ha szívesen oszt meg hasonlókat a kezdőkkel, akkor hátha össze tudunk gyűjteni egy tárházat segítve az új generáció munkáját. Köszönöm az együttgondolkodást a coach képzéseken hallgatóink nevében is.
