Az International Coach Federation minden évben megrendezi a Global Leaders Forumot, ahova minden tagozat egy-egy képviselőjének lehetőséget biztosít, hogy eljöjjön, és együtt tanulhasson, fejlődhessen a világ minden pontjáról egybegyűlt kollégáival.
Idén Dublin adott helyt a két és fél napos konferenciának, amelyet március 20-án, szerda este Jean-Francois Cousin MCC, és Magda Mook nyitott meg, az ICF Global két vezetője. Jean-Francois és Magda az első beszédével megteremtette azt a közvetlen, egyenes, nyitott atmoszférát, amely aztán végigkísérte az egész konferenciát. 140 ország 170 coachkollégájával volt szerencsém tanulni, enni, inni, futni, kávézni, workshopolni, táncolni, sörözni.
Több mint 100 konferencián voltam már életemben, de a GLF nyitó keynote-ja eddig minden előadást vert, amit valaha hallottam. A leírhatatlan és kimondhatatlan nevű New York Times bestseller, Luvvie Ajayi (lenti képen) digitális stratéga majd egy órás előadást tartott a márkaépítés hogyanjáról és miértjéről.
A coachok nagy része a világon mindenütt egyedül dolgozik, kisebb része csatlakozik egy már meglévő márkához, és 1-2% az, aki saját márkaépítésbe kezd. Luvvie azt erősítette meg, hogy mindegy melyiket csinálod, a márkaépítésre szükséged van. Nincs enélkül ma üzletépítés, a világon minden 3. ember rajta van a Facebookon és minden 4. az Instagramon. Luvvie arra bíztatott mindenkit, hogy válasszon kettőt (Facebookot és Linkedint, ha rá hallgatunk), és álljon neki. Nincs más feladat, minthogy az offline jelenlétedet hosszabbítsd meg online. Ne mondj, írj, posztolj olyat, amit élőben nem tennél, de ne is hallgass el semmi olyat. Nem szerethetőnek kell lenned, hanem önmagadnak, tekintve, hogy a szolgáltatás, amit árulsz, a coaching is te magad vagy. Ha valakinek nem kellesz, azzal te sem akarsz ma dolgozni. Luvvie beszédét hatalmas taps követte, és még napokkal később is fel-feljött egy-egy gondolata a beszélgetésben, úgyhogy az a kivételes alkalom volt, amikor a „keynote” valójában betöltötte a neki szánt szerepet.
A péntek-szombatot ezután 1,5 órás compass beszélgetésekkel töltöttük, végigvettük a támogatások szerzésének ötleteit, az Ignite programokat, az etikai, és az utódlástervezés kérdéseit. Nincs az az ország Jordániától Izlandig, amely ne ugyanazokkal a kérdésekkel szembesülne: a felhígult coachpiac, a magas tagsági díjak, a körülményes akkreditációs folyamat mindenkinek ugyanúgy fáj. Ugyanakkor pont emiatt lehet a legtöbbet is profitálnunk ezekből a beszélgetésekből, ki hogyan szerez szponzorációt, ki hogyan intézi az országbeli egyéni tagsági díjakat, mind-mind olyan kérdések, amelyek válaszait beépítve a hazai tagozat működésébe, még feljebb fogunk jutni mi is. Így sincs okunk panaszra, mind lakosságra vetített taglétszámban, mind eseményszámban, mind akkreditáltak számában, mind CSR-programokban az élen járunk.
Az ICF jövőre ünnepli a 25. születésnapját, de még addig is lesznek szervezeti és valószínűleg minősítésbeli változások is. Egyelőre nem jelentették be a pontos hogyanokat, de készülhetünk rá, hogy az idei év is fog munkát magával hozni mind az elnökség, mind a tagságok részére. Ami rendben van is így, hiszen az ICF folyamatosan nő, pár havonta nő a tagozatok száma (Isten hozta Szerbiát! :)), óránként a tagok száma, a szervezetnek is fel kell nőnie a feladathoz.
Nagyon köszönöm a lehetőséget az ICF Globalnak, hogy ott lehettem, és előre irigykedem a következő szerencsés elnökségi tagra, aki 2020-ban, reméljük akkorra már vagy 150 ország önkéntes vezetőivel, Texasban vehet majd részt a következő Global Leaders Forumon.
