Tapasztalt coachként miért tartottad fontosnak a nemzetközi akkreditáció megszerzését?
Magamnak kitűzött állomás volt a PCC fokozat megszerzése. Azt gondoltam, hogy az ügyfeleim elismerése és a kollégáim bíztató visszajelzései mellé fontos nekem, hogy a szakma egyik legegyértelműbb objektív mércéje is mellettem álljon. A kitüntető címnél sokkal fontosabb nekem az az út, az a folyamatos tanulás, mélyülés, néha kemény tépelődés és sok-sok öröm, amin átmentem, de megérte. És persze a PCC egy globális valuta, nem kell magyarázni, az értékének megtartása meg nagyjából rajtam múlik.
Milyen tapasztalataid voltak az akkreditációs folyamattal kapcsolatban?
Az ACTP utat választottam, azaz olyan coach képzésben vettem részt, amelyik az ICF-nél (és az EMCC-nél is) akkreditált, nemzetközileg elsőrangú. Az Academy of Executive Coaching igen kemény angol iskola. Azt gondolom, a legfontosabb nem is az iskola neve és címei, hanem, hogy remek tutoraim voltak. Az iskola megközeleítésésében az a nyitottság tetszett a legjobban, hogy nem akar ráderőltetni semmi guruságot, találd meg a saját utadat, ebben támogat. Persze legtöbbet egymástól tanultunk, nagyon tapasztalt, érett coach társaim voltak. A vizsgák meg igazi megmérettetések voltak, az értékelőink valamennyien nálunk tapasztaltabb nemzetközi coachok és persze mindezt angolul tettük. Az akkreditációs folyamatnak ez volt a legnagyobb része, aztán összeszedtem az ajánló leveleket, az óráimat, beadtam és vártam.
Mit javasolsz coach társaidnak az akkreditáció témakörében?
Sok-sok türelmet a saját coach érésükhöz. Ne siettessenek semmit, sok coaching, önreflexió a szupervízor segítsége és persze tanulás előbb utóbb jelzi, hogy valaki kész akár a megmérettetésre is. Az akkreditáció lehet egy fontos állomás, de semmiképpen nem a cél.
