Milyen csodálatos lenne, ha minden emberhez lenne egy használati utasítás, ami mások számára látható, és minden helyzetben körülbelül tudnánk, hogy mit várhatunk, mi fog történni! Nos, valami ilyesmire való a szerződéskötés.
Csetneki Csaba PCC, az ICF Magyar Tagozatának elnöke tartotta az idei második ICF Kompetenciafórumot.
A workshop előtt néhány perccel megkérdeztem tőle, mi az, amit mindenképpen szeretne átadni nekünk. Azt – vágta rá –, hogy miért fontos a szerződésre többféleképpen ránézni.
Hát, azt bizton állíthatom, hogy a 2 órás workshop alatt jobbról-balról, elölről-hátulról is megnéztük a 2. Coaching szerződés nevű ICF kompetenciát – és az is kiderült, hogy tulajdonképpen az összes többit is érintettük, tekintve, hogy azok egy jó alapozás nélkül nem tudnának működni. Azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni, néhány bekezdésben összefoglalom az elhangzottakat, mert a workshop nagyon sokat segített abban, hogy másképp nézzünk erre a kompetenciára – tulajdonképpen az együttműködésünk paramétereit segít meghatározni.
Coachként kétféleképpen szerződünk: a teljes folyamatra, illetve az egyes ülésekre.
- Amikor a folyamatra szerződünk az ügyféllel, akkor azt járjuk körbe, hogy hogyan is fogunk mi ketten együtt dolgozni. Ennek valójában az a célja, hogy kiderítsük: hogyan leszek én a lehető leghasznosabb coacha az ügyfélnek. Ekkor beszélünk a keretekről és a lehetőségekről – hogy miket kell betartanunk (mondjuk a cég részéről), hogy milyen lehetőségeink vannak a későbbi esetleges újraszerződésre, az ellenállások kezelésére, a magunk és a coachee mozgásterének biztosítására, vagy a folyamat lezárására. Talán úgy érezzük, hogy a keret korlátoz, de sokkal inkább lehetőséget ad arra, hogy a későbbiek során mélyebbre, messzebbre jussunk az ügyféllel, és hasznosabb, gördülékenyebb legyen a közös munka.
Használjuk bátran Csaba checklistjét, vagy készítsük el a sajátunkat, de mindenképpen egyeztessünk az ügyféllel az ismerkedő vagy az első ülésen a titoktartásról, a folyamat időtartamáról, a díjazásáról, az ülések gyakoriságáról, helyszínéről, a kapcsolattartás módjáról, az elvárásokról és lehetőségekről. A komfort-, tanulási és pánikzónák érintése (határok tartása), az ellenállások és vakfoltok kezelésének megbeszélése (engedélyek megadása) sokat segíthet a coachingfolyamat során. - Amikor coachként az ülésre/a célra szerződünk, már letettük az alapokat. Mivel az ügyfelünk gyakran kérdéssel, tünettel, témával fordul hozzánk – a mi felelősségünk támogatni őt abban, hogy meghatározza a célját. Tudjuk, hogy cél nélkül nincs coaching beszélgetés! Fontos rákérdeznünk valamilyen formában, hogy mire vágyik, mi lenne hasznos számára, mivel lenne elégedett, mi foglalkoztatja – ezekkel tapogathatjuk ki finoman, hogy merrefelé kell a célját keresgélni. Az ő célját! Nem a vezetőjéét, a házastársáét – vagy a coachét. Nézzünk be a függöny mögé, a szőnyeg alá, és derítsük fel, hogy mi van a háttérben akkor is, ha az előtérben húzódó dolgok esetleg színesebbek, hangosabbak vagy könnyebben megfoghatónak tűnnek! Ha pedig végre kiderült az ügyfél célja, folyamatosan ellenőrizzük vissza, hogy az ülés során/a folyamat során pontosodott-e az a cél, esetlen megváltozott-e!
Összefoglalva (s erre a PCC markerek nagyon erős kapaszkodót adnak): a legfontosabb, hogy támogassuk az ügyfelet – a céljának meghatározásában, illetve megerősítésében, a siker ismérveinek körüljárásában, az ügyfél számára fontos dolgok feltérképezésében, a cél eléréséhez szükséges lépések eldöntésében és a kívánt eredmény felé haladásban. Coachként ez a felelősségünk – és a küldetésünk!
Az eseményről képeket itt találsz.
Bodnár Barbara ACC
