Nemrég írtam az énidőről. Arról, hogy milyen fontos is. Aztán elgondolkodtam azon, kiknek jut ebből a legkevesebb. Elég gyorsan arra jutottam, hogy a kisgyermekes anyák azok, akiknek az egyik legnehezebb megtalálni azt a pár percet, ami csak az övék. Persze, nem felejtettem el: nagyon sok férfi és gyerek nélküli nő is dolgozik. De az anyák helyzete mégis speciális. Hiszen az ő esetükben ott van a háttérben a lelkiismeret: biztos jó anya vagyok, ha néhány percre magammal foglalkozom, és nem a gyerekemmel?

A „magam fajta coachnak” mindig az élet hozza a sztorikat. Nemrég botlottam bele egy vitába a Facebook-on: a posztoló és a kommentelők az ÉNIDŐ-ről vitatkoztak. Az érvek [bár sok nem volt] két téma körül forogtak. Egyrészt azon kaptak össze, hogy mennyire idegen és magyartalan ez a kifejezés. Aztán pedig arról szólt tárgyaltak, hogy egyáltalán nincs is szükség erre a fogalomra…

Bizonytalanok a mai fiatalok a jövőképüket illetően? Befolyásolhatja a sikeres karrierválasztást a gyengébb önismeret? Milyen képességekre van szüksége egy fiatalnak ahhoz, hogy sikeres legyen? A TanTrend ezeket kérdezte F. Takács Istvántól, az F2F Coaching Stúdió vezetőjétől.