Tudatosan vagy ösztönösen? – a döntésről másképp
Fiatal koromban élsportolóként – profi kézilabdázó voltam – egy neves edzőm azzal az instrukcióval próbált motiválni, hogy a döntéseimet a pályán ne ösztönösen, hanem tudatosan hozzam meg.
Azt a tanácsot adta, hogy mindig úgy helyezkedjek a játék folyamán, hogy ha hozzám kerül a labda, legalább 3, de inkább 4 megoldásom legyen arra, hogy mit is csinálok labdával a kézben, hogy az a csapat szempontjából a lehető leghatékonyabb legyen. De soha nem ez volt a nehéz feladat. Hiszen labda nélkül jól helyezkedni egyszerű volt, elegendő idő és információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy oda lépjek, fussak, álljak, ahol a legjobbnak ítéltem meg. Nem voltam döntési kényszerhelyzetben sem. Ahogy azonban a labdát nekem passzolta egy csapattársam, századmásodpercek alatt kellett választanom a lehetőségek közül. Edzőm erre célzott, hogy ez a döntés soha ne legyen ösztönös, mindig tudatos.
